A múltunk nem determinálja a jövőnket…
Nagyon szeretem Feldmár Andrásnak azt a példáját, hogy ha feldobunk egy érmét lehet ötvenszer is fejet dobunk, de az ötvenegyedik dobásunknál ugyanúgy megvan az esély arra, hogy írás vagy fej lesz. A múltunk, hogy eddig mi volt, mit éltünk meg, mi „történt” velünk, mit tettünk, mit nem tettünk, mit tettek mások velünk, mit kaptunk mit nem kaptunk meg… egyáltalán nem determinálja a jövőnket, vagyis azt, hogy mi lesz holnap, vagy milyen lesz az életünk egy év múlva, vagy 5 év múlva.
Kivéve…
Kivéve, ha elhisszük, beszilárdítjuk, eldöntjük, hogy de igen márpedig én olyan ember vagyok aki mindig fejet dob. Ez van. De hát ez meg ez történt velem, ilyen volt a családom, az anyám, az apám, itt meg itt élek, ilyen meg ilyen az állásom, a főnököm, szörnyű gyerekkorom volt, szörnyű házasságom, válásom, és annyi mindent próbáltam már, ideig-óráig jobb… de összességében ha úgy is néz ki, hogy most írás lesz a végén fej lesz belőle.
Voltak már ilyen gondolataid? Hogy te ilyen vagy? Vagy veled mindig ez történik? Mindig így jársz…Rólad ezt gondolják, ilyennek látnak…stb…
Mit hittél el a jövődről? Mit döntöttél el a jövődről, hogy milyen lesz, milyen lehet? Mit hittél el, döntöttél el a jövőbeni Önmagadról?
Az éremnek van másik oldala és ha eddig csak fejet dobtál, ugyanannyi az esélyed, hogy mostantól mást dobj, mást válassz, hogy elhidd, hogy a múlt egyáltalán nem determinálja, hogy mi lesz a jövőben.
Láttál már olyan növényt, bokrot, fát ami lehet ledobta a leveleit, elszáradtnak tűnt, de mégis elkezdett új hajtásokat hozni és megerősödve tovább élt? Vannak ilyen emberi sorsok is. Ismert embereké és kevésbé ismereteké, akik nagy traumák után is boldog életet éltek.
„A múlton senki sem tud változtatni. A múlt megtörtént. Vége. Kész. A jövő megfoghatatlan, „ (Feldmár András)
De ma minden apró kis tettednél, választásodnál mehetsz abba az irányba, mehetsz afelé amit tényleg szeretnél. Amit Te szeretnél.
Etka Anyó mindig azt mondta, hogy ahogyan a természet képes megújulni, mi emberi lények is (minden sejtünk) képesek vagyunk erre.
Ha most kihúzod magad, vállaidat leengeded, veszel egy jó mély levegőt, hogy érzed, jöhet az „Írás”?
Kíváncsian várom, hogy mit „dobtok”, mi lesz az ötvenegyedik dobás, és most is örömmel veszem ha írtok, hogy milyen gondolatok ébredtek bennetek!
