Izgatott napjaim voltak, folyton kiestem a jelen pillanatból, valahol a jövőben kerestem magam, a terveim közt, számolgattam, mi lenne jó és megfelelő a feladatok halmazában. Gondolkodtam szüntelen. Fájt a hátam. Sok átmenetben volt részem az utóbbi félévben, és ez nem maradt nyomtalanul testemen sem. Megviselt egy hosszú autós utazás is. Vágytam arra, hogy ne gondoljak semmire, végre kikapcsoljam élénk elmém, és ráhajoljak a csendesedésre. Így már alig vártam a lélekmasszázst. A ringatás középről kezdődik. Középen van a legbensőbb ritmusunk, a magunk urai ott lehetünk igazán. Átadni magam, átadni magam, elengedni, beengedni- csak ezt járt bennem. Lassan, gyengéden és finoman, szinte észre sem vettem a pillanatot, amikor megszűntem, és elengedtem az irányítást. Utazás a belső nyugalom felé. Ringató örök ritmus, mintha visszakerülnél oda, ahonnan mind érkeztünk: a szeretetbe. Angyalok keze vezet ilyenkor. A ringatód is te magad vagy, ő is azonosul veled, egyek leszünk a ritmusban, és valami felső erő mozgat mindent. Bizalom. Béke. Boldogságpillanatok. Odatartozás élmény. Szépen, módosan megfeledkeztem testemről, képeket láttam, de nem időztem sokat egyiknél sem. Lassan érzések sem voltak, csak légzés, légzés, légzés, és nyugalom. Mély és megfoghatatlan nyugalom. A légzés köt össze az örök létezővel. Lélegzet. Lélekzet. Lélegezz!!!! Köszönöm, Anna.