Mi a reziliencia, mit jelent, hogyan válhatunk reziliensebbekké?
Egyre gyorsulóbb világban élünk. Valahogy minden változik körülöttünk. Csak kapkodjuk a fejünket, hogy ami tegnap igaz volt, az ma már nem az, ami ma biztosnak tűnik, az holnap már lehet, hogy nem lesz az.
Mindannyian érezzük, hogy változnunk kell, alkalmazkodnunk, képesnek kell lennünk megújulni, rugalmasnak lenni.
Coachként, Etka Jóga oktatóként tapasztalom nap, mint nap, hogy a mentális, szellemi, pszichológiai rugalmasságunk mennyire kihat a testi, fizikai rugalmasságunkra is, és ez fordítva is igaz.
Életünk során rendkívül sokféle típusú és súlyosságú nehézséggel találjuk szembe magunkat, amelyek igénybe veszik a megküzdési képességeinket. Sokan rendelkeznek olyan adottságokkal, képességekkel amelyeknek köszönhetően a nehéz élethelyzetekben, is helyt tudnak állni. Ilyen képesség – többek között –a reziliencia, a rugalmasság, amely jelentős mértékben segít bennünket a pszichés terhekkel való megküzdésben.
Mit jelent a reziliencia?
A reziliencia rugalmas ellenálló képességet vagy lélektani rugalmasságot jelent. A következőképpen definiálhatjuk: sokkhatás, nehézség, stresszhelyzet esetén megmutatkozó rugalmas ellenállóképesség.
Pszichológiai értelemben a reziliencia nemcsak a nehézségekkel való pozitív megküzdést jelenti. Érdekes módon a fejlődést és gyarapodást, a változásra való hajlandóságot is. Képesség arra, hogy nehézségekkel, konfliktusokkal, vagy akár pozitív történésekkel, fejlődési folyamatokkal vagy megnövekedett felelősséggel is meg tudjunk birkózni.
A reziliens ember spontán és őszinte, átadja magát a mostnak, nem játszik szerepeket.
A rezilienciát dinamikus folyamatként érdemes értelmezni. A reziliencia egy széleskörű fogalom, és magában foglalja a nehéz élethelzetekben is megvalósuló pozitív alkalmazkodás lehetőségét.
A reziliencia egyértelműen tanulható.
Egy olyan világban, ahol semmi sem állandó, csak a változás, óriási szükségünk van arra, hogy képesek legyünk alkalmazkodni.
A reziliencia szó a latin resiliere — visszapattan, visszaugrik — szóból származik. Képletesen szólva olyan, mint a rugó vagy a gumiabroncs: tegyenek vele bármit, ha elengedik, hamarosan visszaáll eredeti helyzetébe.
Ilyennek kellene lennünk, ilyenné kellene válnunk.
Kapcsolatainkban, élethelyzetekben mindannyian „benyomódunk”, deformálódunk, a legkisebb interakcióban is. Jó lenne időt, figyelmet, energiát áldozni rá, hogy minden ilyen alkalom után visszanyerjük Önmagunkat.
Hogyan legyünk reziliensek?
- Csináljunk olyan dolgokat, amelyekben örömünket leljük. A trauma ellentéte az öröm. Egy öröm nem ér fel egy traumával, de ezer öröm lehet. Ezért válasszuk az olyan tevékenységeket, amik örömöt adnak.
- A reziliencia valójában egy egyensúlyfogalom. Az életben mindig az egyensúly a fontos, nem a maximum és nem a minimum, hanem mindig az optimum. Amint felismerünk egy kritikus pillanatot, és nem hisszük el, hogy csak lent van, akkor máris kezdjünk el olyan tevékenységeket végezni, amelyek helyreállítják az egyensúlyunkat. Legyen szó bármiről, munkáról, táplálkozásról, mozgásról. És ahogy a kötéltáncos a levegőben egyensúlyoz, nekünk is így kellene megtartanunk, visszabillentenünk magunkat.
- Egy másik érdekes szemlélet a Kelj Fel Jancsi üzemmód. Elesek-felkelek, elesek, felkelek. Sokan folyamatos feszültségben élik az életüket, állandó harckészültségben, de ha valaki állandóan ilyen állapotban van, akkor nehézség esetén képtelen még jobban megfeszülni. A reziliencia hiányát ez az állandó feszültség is okozza, ha egy gumikötél folyton ki van feszítve, hiába engedjük el, nem nyeri vissza rugalmasságát. Ezért rendkívül fontos ennek megértése, relaxáljunk! És bízzunk önmagunkban, a saját kapacitásunkban, a Világmindenségben, aki épp most lélegeztet bennünket, hogy ha jön a veszély akkor majd képesek leszünk hatékonyan reagálni.
- Spirituális nézőpontból tekintve az alap az, hogy jó élni. Az élet maga a Csoda. Az életünk maga a Csoda. Ha változtatunk a nézőpontunkon, hogy még ha történtek is velünk rossz dolgok, és túléltük, akkor az már a csoda, és dicsérjük azt a csodát, amit életnek nevezünk.
- Ha nagyon örülök annak, hogy élek, -és miért ne örülnék? -akkor már minden csoda. És a reziliens ember nem a múltban, hanem a jelenben van és előre néz. Mert valójában az élet a jelenben van.
- Bízzunk önmagunkban, képességeinkben, de a Világmindenségben, a világmindenség rendjében is, hogy ahogy képesek vagyunk emészteni, gondolkodni…stb..képesek vagyunk megküzdeni a nehézségeinkkel, a váratlan helyzetekkel is.
Végezetül Feldmár András sorait osztanám meg: „ Minden, ami relaxál az segít. Megment. Olyan tudatállapotba hoz, amiben nem szorongok és autentikusan önmagam tudok lenni.”
(Felh. irodalom: Büky Dorottya-Feldmár András (2019): A lélek rugalmassága – Beszélgetések a rezilienciáról HVG Könyvek, Budapest)
