„Tele van a net önjelölt coachokkal….” 
Olvastam minap egy hirdetés szövegében.
Coach, Facilitátor, Tanácsadó, Tréner, Segítő…és sorolhatnánk a végtelenségig a ma oly divatos „segítő” szakmák megnevezéseit.
Nem igazán kedvelem a Címkéket, semmilyen értelemben. Mert nem mondanak el semmit a lényegről.
Szavak. Csak szavak.
Úgy 22 évvel ezelőtt fiam nem volt még egy éves, Budapesten laktunk akkoriban és a szomszéd anyukával nagy boldogan sétálgattunk gyermekeinkkel. Bármerre jártunk az anyuka lelkesen, tagolva, a babakocsihoz közelebb hajolva nagy mosollyal mondta a szavakat: tu-li-pán, hin-ta, ró-zsa, ku-tya…..Alig telt el pár hónap okos kislánya jártunkban-keltünkben meg sem várva anyukája számonkérő tekintetét, kérdéseit, már csücsörítette is picinyke szájacskáját és mondogatta szépen tagoltan, hogy: jó-zsa, vijág…ku-ta. Anyuka még büsszkébbre húzta magát kisfiamra nézve, hisz lánykája majdnem 4 hónappal fiatalabb volt fiamnál.
Közös sétáink elég gyorsan véget értek, mondanom se kell.
Gyermekeim, ha később címkéket kértek tőlem, ritkán adtam, leggyakrabban azt mondtam, hogy figyelj, nézd meg, hajolj hozzá közelebb, szagold meg, érezd az illatát, tapintsd, érintsd meg, hallgasd meg milyen a hangja, mit mond, érzékeld….és ismét figyelj, érzékelj.
Coach, facilitátor, tréner, tanácsadó, segítő…szavak….valahogy mégis magunkra aggatjuk valamelyik címkét, amivel talán leginkább azonosulni tudunk, vagy ami épp az okleveleinken sorakozik…valahogy meg kell neveznünk magunkat…..hogy mégis elhelyezzük a munkánkat valahová, a nagy egészben, így került az én nevem mellé is a coach szó.
És igen tele van a net és nemcsak a net önjelölt és nem önjelölt coachokkal, ahogy sokminden egyéb mással is, legyen szó szolgáltatásról vagy termékről.
Mondhatnám, hogy ez remek, hisz talán soha még ennyi problémával, elakadással küzdő ember nem volt.
Ugyanakkor ha valaki neve mellett azt olvassuk, hogy coach, tanácsadó…stb…ezer kérdés felmerül bennünk. Mit tanult? Hol tanult? Volt-e valamilyen alapdiplomája amire mindez ráépíthető volt? Ahol mondjuk tanult már pszichológiát, filozófiát, pedagógiát esetleg? Vagy egyáltalán semmi, talán egy szakközépiskolai érettségi? Lehet egy 60 órás gyors képzést végzett el, esetleg egy sokszáz órásat? Milyen egyéb tapasztalatai, tudása, képzettsége van? Millió kérdés….
Láttunk már nem egy fodrászból 3 nap alatt facilitátorrá avanzsált „tanácsadót” is. Van ilyen. És ez így van jól. Ez se nem jó, és se nem rossz. Van.
És van sokminden más is.
Miért nem szeretem a címkéket?
Mondhatom azt a szót, hogy keksz vagy épp csoki, és sokan sokfélét fognak érteni rajta, de azt is mondhatom, hogy szeretlek-megint más-más értelmet kap minden olvasóban. És ahogy orvos és orvos között, vagy fodrász és fodrász között is van különbség úgy coach és coach között is. Az Ember a különbség, végzettségével és végzettsége nélkül is.
Szóval mi a jó abban, hogy egyre több „segítő” szakmát űző ember, módszer áll rendelkezésre? Mi az ajándék ebben?
A választás!
Van választásunk!
Mindig van választás! Mindig! Mindenben!
Olyan ez, mint egy svédasztal, annyi minden van rajta a húsoktól a mézédes gyümölcsökig, gazdag a kínálat, és bármit elvehetsz ami számodra hozzájárulás lehet.
Jó, de hogyan válasszunk ebből a sok ellentétekkel teli felhozatalból?
Éberséggel, totális éberséggel! Figyelj, olvass, nézz körül, tájékozódj, érzékelj, érezz és bízz a tudásodban! És tegyél fel kérdéseket! Hozzájárulás lesz ez az életemhez ha ezt választom? Könnyű érzés ez nekem, felszabadító, erőt adó? Vagy válasszak valaki, valami mást? Milyen más lehetőségeim vannak még? Mi tehetek még? Mi minden mást választhatok még? Ki mást választhatok? És csak figyeld, hogy mi változik.
Magát a választást tekintve édesmindegy, hogy kis vagy nagy választásról van szó. Mindegyik egy választás. Mindegy, hogy egy kiló kenyeret, egy segítő szakembert, vagy egyetemi szakot választasz. Minden választás teremt valamit az életedben. Lehet , hogy újabb lehetőségeket. És tudd, hogy a nem választás is választás, csak éppen akkor azt választom hogy nem megyek el egy coachoz, vagy jógaoktatóhoz, vagy épp aznap nem veszek kenyeret, vagy nem tornázom….vagy nem válok el… És még mindig nem értünk a végére. Mondjuk választottunk valamit, vagy éppen nem választottunk valamit, fellélegzünk….Ha nem altatod el az éberséged, nagyon hamar érzékelni fogod, hogy ez a választásod működik-e neked? Felteheted hát az újabb kérdést Működik ez nekem? És ha úgy érzed, hogy ez nem az , amit te szeretnél, amit te akarsz, hogy ez nem működik neked, akkor arra bíztatlak, hogy válassz mást, válassz újra és újra….legyen szó tanácsadóról, coachról, kenyérről, munkáról, párkapcsolatról ….barátokról…és ezzel már át is eveztünk teljesen más izgalmas területekre.
Örömteli, könnyed éberséggel meghozott, tudatos választásokat kívánok!
(Gondolatébresztőnek a Szavakhoz, ajánlom Hervay Gizella: Levél helyett című írását.)
